Kukorica köretdara 1000 g

KUKORICA KÖRETDARA egykomponensü gluténmentes termék Kiszerelés: 1000 g A kukorica köretdara az élelmezési célra termesztett kukorica szemtermésének abból az üvegesen kemény részéből készül, melyben a kukorica tápanyagait (elsősorban a keményítőjét) hemicellulóz vázanyag fóliázza le. Az 1,4-3 mm-es viszonylag durvább, kerekített, kevés mikró repedést tartalmazó, homogén szemcseszerkezet mellette kukoricafrakció: - enzimesen lassan pépesedő - laktató (telítő) hatású - rostban gazdag jelleggel - részlegesen emésztődő - kevés energiát szolgáltató - gluténmentes termék. Az adott szemcseszerkezet elég kicsi ahhoz, hogy a rágóautomatizmus a falatot kellően aprítottnak tekintse, de elég durva ahhoz, hogy a kukorica jól záró hemicellulóz vázanyagán keresztül az emésztőenzimek ne férjenek hozzá a szemcse tápanyagainak a jelentős részéhez. A köretdara nem emésztődő (ballaszt) hányada kölcsönöz a terméknek rostban gazdag jelleget. E termék a krónikus alultápláltságra természetesen nem egy ideális élelmiszer, de ha a kedves fogyasztónak az érelmeszesedés, a túlsúly, a cukorbetegség, a magas vérzsírszint, mozgásszegény életmód … inkább a problémája, akkor az iménti javallat előjelet vált. A rostokban szegény táplálkozás jó néhány betegség kialakulásáért lehet felelős. Ezt támasztja alá számos nemzetközi vizsgálat, melyek során kiderült, hogy a sok rostot fogyasztó népcsoportoknál elvétve fordul elő magas vérzsírszint, cukorbetegség, vastagbél-, illetve hasnyálmirigyrák. A rostok ugyanis serkentik a gyomor és belek működését, és ezzel megakadályozzák, hogy a tápcsatornába jutó, vagy az ott képződő káros anyagok felszívódjanak. Csökkentik a felszívódásra alkalmas koleszterin mennyiségét is, így nyújtva bizonyos fokú védelmet az érelmeszesedés és a szívinfarktus ellen. Ráadásul étvágycsökkentő hatásúak, és rendkívül jól kiegészítik a fogyókúrás étrendet is, hiszen gyorsítják az anyagcserét. A fejlett országokra jellemző napi rostfogyasztás mindössze 20 g körül alakul. A nagy tömegben fogyasztott finomított élelmiszerek ugyanis nagyon kevés élelmi rostot tartalmaznak és gyorsan szolgáltatják az energiát. A fel nem használt energiát az ember kénytelen zsírként elraktározni. Ha pedig (úgymond) megéhezünk,- nem kivánván elszenvedni a zsíremésztésre való átállást- újabb finomított élelmiszer adaggal töltjük az energiaratárainkat. A javasolt napi adag kb. 40 g, ami ugye éppen kétszerese a valóban elfogyasztott rostmennyiségnek. A kukorica köretdarával részben biztosíthatjuk az optimális rostbevitelt, és vele párhuzamosan persze fogyasszunk sok zöldséget, nem „fehérre” hántolt gabonaféléket, valóban (!!) teljeskiőrlésű lisztből készült sütőipari vagy saját sütésű termékeket, friss-, illetve aszalt gyümölcsöket stb. Az alaprecept I. szerint készült kukoricaköretet (kása) a szemcsék felületén sérült vázanyagból kioldódott keményítő kissé tapadóssá teszi. A megfőtt kukoricaköretet formatestben kihűtve, felveszi a formatest alakját. A kihűlt –előtte szét nem zúzott-és ebben az állapotában megszilárdult kukoricaköretet újra felmelegítve az már annyira szilárd marad, hogy galuskaszerű darabokra szaggatva levesbetétnek is felhasználhatjuk. Az alaprecept II. szerint elkészítve –amikor is a felületen sérült vázanyagból kioldódott keményítőt eltávolítottuk- pergős állagú és semleges ízü kukoricaköretet kapunk, amely egyúttal az emésztés kezdeti fázisában is kevéssé és lassan szolgáltatja az energiát. Természetesen a kukoricaköretet ebben a pergős állapotában, de az alaprecept I. szerint elkészítve és szétzúzott állapotban is fogyaszthatjuk levesbetétként. Természetesen a rizzsel vegyesen is megfőzhetjük a kukorica köretet, ekkor a rizs arányában kissé csökkentsük a főzővíz mennyiségét.